2012. május 6., vasárnap

Váci Mihály: Két szárny

Még alig emelkedő gondolatnak
vagyunk mi egy-egy szárnya.
Lehullna ez az égre szálló madár,
ha a két szárny elválna.

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
szívverésnyire pontos
egy ütemben.

Szállj hát velem
egy rezdülésű szárnycsapással.
Hullongó tollak voltunk egyedül,
- szárnyak lettünk egymással. 



2 megjegyzés:

  1. Kedvelem Váci Mihály verseit, amikor ezt olvastam a párom jutott eszembe, s az hogy mennyi mindent megtesz értem most hogy beteg vagyok, leget ha ez így lett volna előtte... soha nem jutok el idáig. S még egy, amit a napokban mondott: ,,nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni, nem tudnám élni az életem nélküled,,.

    VálaszTörlés