Már egy hete nem írtam semmit, szerettem volna, de sajnos nem tudtam sem fizikailag sem szellemileg itt lenni. Nehéz időszakon vagyok túl, de úgy érzem még nincs vége. A harmadik és a negyedik napon nagyon rosszul voltam, az erőm elhagyott, alig ettem valamit, a Vision tette a hatását, a méreganyagok lökődtek ki és ez nagyon megviselte a szervezetem. Negyedik este nagyon rosszul voltam azt hittem itt a vég, egyik percben melegem volt, a másikban kirázott a hideg, a lelkem nem is éreztem a testemben, mintha kilépett volna, eltűnt. Éjjel 11 körül a poklok pokla kezdődött a szüntelen hányással, rettenetes volt, már arra gondoltunk orvost hívunk és ennyi volt a természetes anyagokkal való próbálkozás. Azt éreztem nem bírom tovább belehalok, ahogy múltak a percek könnyebb lett, el tudtam aludni.
Amikor 14-én reggel felébredtem, az első mozdulatok a kezeim mozgatása volt, mint megannyi reggel, és láss csodát az elviselhetetlen fájdalomnak hűlt helye volt. A tény megijesztett, hihetetlen volt hogy a hónapok óta tartó fájdalom, dagadás eltűnt, persze ha jobban ökölbe szorítom a kezeim akkor még most is fáj, de ez már nem az az elviselhetetlen és nem is olyan fájdalom, olyan gyógyuló fájdalom, másként nem tudom megfogalmazni.
A legnehezebb az elkövetkező napokban az volt hogy az agyamban tudatosítsam hogy elindult a folyamat egy jobb irányba, ezzel nehezen tudok megbirkózni mert olyan mintha az agyam egyik fele nem engedné, nem akarja hogy elfogadjam a pozitív tényeket. Nagyon nehéz viaskodni az agyammal, vagy talán a másik énemmel aki azt szeretné hogy továbbra is a szenvedés árnyékolja be az életem. Nehéz tudatosítani magamban azt hogy a hosszú fájdalomnak vége, hiszen hónapok óta erre volt programozva, ezt érezte, és most ennek megváltoztatása rengeteg energiát emészt föl. Meditáció, joga folyamatosan ez tölti ki a napjaim, már érzem a pozitív hatást, de vannak rossz és elkeseredett napjaim, harcolok, nem adom föl. A másik harc az evéssel van, már bizonyos húsokat eszek (nyúl, gida) de nem nagy étvággyal, de nem azért mert nem szeretem hanem mert nincs étvágyam, most a súlyom 47 kg, de lesz ez is jobb, csak rendeződjön minden, szép lassan.
Jajj Édesem! Mennyi szenvedés..., de reménykedjünk, hogy nagyon jó úton haladsz és csak a kezdet volt nehéz.
VálaszTörlésKincsem Etusnak megadtam a web címet, már volt is itt. Csak nem igazán ismeri ki magát a blogok kezelésében. Szerintem nem regisztrált, talán írni nem tud, de olvasni fogja.
Szeretettel ölellek, csak így tovább. Mert az nagyon nem tetszik, hogy csak 47 kiló vagy. A magasságodhoz ez a súly nagyon kevés.
Vigyázz magadra és így tovább.
Melcsikém! Etusunk nagyon mérges, mert írt neked, de mire visszajött nem találta a beírását. Hát én sem látom sehol.
VálaszTörlésBiztosan a végén nem töltötte ki a beírandó szavakat. De majd csak belejön a lelkem. Pedig azt mondta hogy be is volt jelentkezve.
Na mindegy megyek vissza a noeningre és írom neki, hogy én sem látom a levelét.
Vigyázz nagyon magadra. Szeretettel ölellek!!
Melcsikém nagyon jó dolog ez! Bízzunk benne, hogy tovább javul! Én is hallottam, hogy amikor a természetes anyagok dolgoznak, akkor az kellemetlen(enyhén szólva!) S most szerinted mi volt az, ami ezt tette? De már az nagy dolog, ha a szenvedéseid csökkenek! Most már csak jobb jöhet! A súlyod valóban kevés, de talán az étvágyad is megjön idővel! Ölellek Bea
VálaszTörlés